Ungvár (ukránul: Ужгород /Uzshorod/, ruszinul: Ужгородъ /Uzshorod/, oroszul: Ужгород /Uzsgorod/, szlovákul és csehül: Užhorod, németül: Ungwar, jiddisül: אונגװיר /Ungvir, Ingver, Yngvyr/) város Ukrajnában, Kárpátalja területi székhelye, legnagyobb települése. Lakossága 115 600 fő, ebből 8000 magyar, 89 900 ukrán (és ruszin), 11 100 orosz, 2 500 szlovák, 1 700 cigány (a 2001-es népszámlálás adatai alapján) Fekvése Az Előkárpátok nyugati részén, az Ung folyó mentén terül el, a jelenlegi ukrán-szlovák államhatár mellett. Közlekedés Fontos közúti közlekedési csomópont. Vasútállomása, nemzetközi repülőtere van. A város határában található az Ungvár-Felsőnémeti közúti határátkelő. Története A népvándorlás időszakában a város területén kelta, gall, római, kun, longobárd, szláv, avar és bolgár törzsek fordultak meg. Anonymus krónikája szerint Ungváron adta át Álmos fiának, Árpádnak a fővezérséget. Innen eredhet Árpád „hungvári vitéz” elnevezése. Ungvár a 9–10. században leginkább a város területén álló várat jelentette. A vár megépítését illetően többféle elmélet létezik. Egyes teóriák szerint a vár szláv erődítmény volt Ungográd néven, míg mások szerint a betelepülő magyarok alapították a várat, amely a honfoglalást követő, de leginkább az Árpád-házi időkben kétségkívül magyar végvárként szolgált. Az I. (Szent) István által alapított várispánságok egyike volt Ungvár, amelyhez 18 község tartozott. Fontos továbbá szólni arról, hogy a környék lakói leginkább várjobbágyok, várcselédek voltak. Ez a nagy arány leginkább az Árpád-házi királyok halicsi hadjáratai miatt volt szükségszerű. Az 1241. évi tatárjárás súlyos károkat okozott a várban. Ezt követően alakult ki a vármegyerendszer. Nagykapos központtal jött létre Ung vármegye, amelyben Ungvár csak járásközponti szerepet tölt be. 1320 körül került Ungvár vára a Drugeth olasz származású család kezére, akik hozzáláttak a vár újjáépítéséhez. Ekkor költöztek a városba leginkább német, flamand és olasz telepesek, akik hamar felvirágoztatták a kereskedelmet. Ekkor épült új híd az Ung folyón. 1384-ben Drugeth László behívta a pálos szerzetesrendet, akik 1430-ig működtették itt iskolájukat. 1430-ban Ungvár szabad királyi város kiváltságos címet kapott, ez egyben a városi polgárság megerősödését is jelentette. A 16–17. században különböző manufaktúrák jöttek létre a városban. A reformáció idején Ungvár komoly protestáns központtá alakult. 1598-ban megalakult a református iskola is. 1610-ben azonban Pázmány Péter visszatérítette Drugeth Györgyöt a katolikus hitre, majd 1646-ban Jakusits Anna (Drugeth János özvegye) áttelepítette a homonnai jezsuita rendi kolostort a városba. Ebben az időszakban komoly vallási harcok indultak a német protestáns telepesek, illetve a jezsuiták között. A görög katolikus székesegyház 1646. április 24-én az ungvári vár kápolnájában jött létre az Unió, amelynek értelmében a magyarországi ortodox egyház áttért a római pápa fennhatósága alá. Így új vallás született a városban, a görög katolikus felekezet. A Rákóczi-szabadságharc leverésével a Habsburg-ellenesnek minősített Ungvár fokozatosan elvesztette kiváltságait, 1740-ben úgynevezett kamarás város lett. 1769-ben Ung vármegye székhelye Nagykaposról Ungvárra került át. Ekkor épült meg a ma is álló vármegyeháza. 1775 körül került át Munkácsról a görög katolikus püspökség központja. II. József türelmi rendelete után kezdődött meg a zsidók bevándorlása elsősorban Galíciából, akik hamar a korábban leginkább görög kézen lévő kereskedelem nagy részét magukénak tudhatták. Ungvár 1933-as, csehszlovák időkből származó térképe 1847-ben Petőfi Sándor „Úti levelei”-ben még lesújtó véleménnyel számolt be Ungvárról, azonban a város a szabadságharc bukása után fokozatos fejlődésnek indult: megkezdődött az utcák kövezése (1850), a csatornázás (1855), a tűzveszélyes tetőszerkezetek átalakítása. 1872-ben épült meg a Magyar Északkeleti Vaspálya Társaság tulajdonát képező Csap – Ungvár vasútvonal, amely az államosítás során hamar a Magyar Államvasutak kezébe került. Ezt követően a város kulturális, gazdasági élete hirtelen fellendült: iskolák, közintézmények épültek, pénzintézetek, takarékszövetkezetek létesültek. 1919 és 1938 között a város Csehszlovákiához tartozott. Ekkor épült ki a város „kormányzósági negyede”, a Galagó, az egykori vásártéren. A város soknemzetiségű jellegét mutatja, hogy az 1930-as népszámláláson a város 27 000 fős lakosságát 8030 cseh vagy szlovák, 6260 ruszin, 5897 zsidó, 4499 magyar, 508 német és 53 lengyel, illetve néhány cigány nemzetiségű alkotta. Az 1938-as bécsi döntést követően ismét Magyarországhoz tartozott a Kárpátaljai Kormánybiztosság Ungi közigazgatási kirendeltsége székhelye lett, bár sem annak, sem a helyreállított vármegyének nem volt része, mivel törvényhatósági jogú várossá alakult. A Vörös Hadsereg 1944 december 27-én foglalta el a várost, és 1945-ben, akárcsak egész Kárpátalja, az Ukrán SzSzK részeként Ungvár is a Szovjetunióhoz került. Ukrajna 1991-es függetlenedésével Ungvárnak fokozatos leépítésekkel kellett szembenéznie, megszűntek a nehézipari üzemek, a szolgáltatás nagy mértékben romlott, ám a rendeződő magyar-ukrán, illetve szlovák-ukrán kapcsolatokkal Ungvár új fejlődési időszakba lépett. Kultúra Ungvár Kárpátalja kulturális központja. Itt működik az Ungvári Nemzeti Egyetem tíznél több karral, innen sugározza műsorát számos televízió és rádió. Könyv- és lapkiadók tucatjai jelentetik meg kiadványaikat, a városban több színház is működik. Minden évben megrendezik a nemzetközi színházi fesztivált, melyen magyarországi színházak is részt vesznek. Ungvár az első világháborúig a történelmi Magyarország egyik keleti kulturális centruma volt, Trianon után magyar jellegét részben, majd a második világháború után szinte teljesen elvesztette. Építészeti szempontból a csehszlovák érában (1920-1938) fejlődött a legtöbbet, ekkor alakult ki a nagyrészt máig sértetlen városkép (míg a belváros belső utcái még az Osztrák–Magyar Monarchia stílusát őrzik). 1945 után a város mind építészeti, mind egyéb kulturális tekintetben a szovjet szocreál és proletkult hatása alá került, régi jellegét fokozatosan elvesztette. A Szovjetunió széthullása és a független Ukrajna megalakulása után néhány krízises esztendő elteltével Ungvár kultúrája újra fejlődésnek indult, ám tekintettel arra, hogy a lakosságnak mára kevesebb mint 10%-a magyar, ebben leginkább keleti, így főleg ukrán hatások érvényesülnek. Megemlítendő az is, hogy a város kulturális életében a második világháborúig jelentős szerepet játszott a (főleg magyar ajkú) zsidó értelmiség, míg az utóbbi esztendőkben Ungvár a magát kárpátaljai őslakosnak tekintő, eredetileg főként a hegyvidék falvakban élő ruszinságnak is a kulturális központja lett. Ungvár római katolikus temploma Gazdaság Élelmiszeripar, bútoripar. Látnivalók * Ungvári vár * A vártemplom romjai * Skanzen * Egykori vármegyeháza, ma többek között a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum foglal benne helyet * Görög katolikus székesegyház és püspöki palota * Római katolikus templom * Református templom * A filharmónia épülete (egykori zsinagóga) * A bazilita szerzetesrend kolostora * Ceholnyai volt görög katolikus templom * 12. századi gerényi rotunda * Orosz templom * Botanikus kert * Nevickei vár Híres emberek Ungváron született: * 1855. december 7-én Mágócsy-Dietz Sándor (1855–1945) botanikus, az MTA tagja; * 1863. július 4-én Lipschutz Salomon sakkozó, az Amerikai Egyesült Államok sakkbajnoka; * 1870. szeptember 13-án Vedres Márk szobrászművész; * 1872. december 8-án Janovics Jenő színművész, rendező, irodalomtörténész, forgatókönyvíró, művelődéspolitikus; * 1891. október 2-án Boksay József festő, grafikus, Erdélyi Bélával együtt az ungvári művészeti iskola megalapítója; * 1909. december 16-án Jan Pastor szlovák régész, a Kelet-szlovákiai Múzeum egyik alapítója; * 1919. szeptember 23-án Ubrizsy Gábor Kossuth-díjas mikológus, herbológus, egyetemi tanár, az MTA tagja; * 1926. augusztus 8-án Ország Lili festőművésznő; * 1934. augusztus 9-én Krocskó Gyula biológus, egyetemi tanár, az MTA tagja; * 1937. március 27-én Szemán Ferenc festő; * 1940. február 29-én Szabó József labdarúgó, edző, minden idők legjobb "szovjet" középpályása; * 1942. április 9-én Bodnár András olimpiai bajnok vízilabdázó, sportvezető, orvos; * 1957. január 17-én Balla D. Károly József Attila-díjas író, szerkesztő, blogger; * 1959. január 28-án Erfán Ferenc festő, iparművész; * 1962. május 24-én Jankovics Mária textilművész, grafikus; * 1965. május 3-án Bódi László (becenevén Cipő), a Republic énekese; * 1967. december 8-án Massányi Viktor operaénekes, a Magyar Állami Operaház művésze. Ungváron töltötte életénék utolsó évét és itt hunyt el 1796. október 20-án Dayka Gábor költő, pap, tanár. Itt hunyt el 1941. december 8-án Kozma Miklós magyar belügyminiszter, Kárpátalja kormányzója. Itt végezték ki 1946-ban Andrej Bródy ruszin miniszterelnököt, két miniszterével, Mihai Demkóval és Sztepan Fenczikkel együtt. Testvérvárosai * Békéscsaba, Magyarország (1998) * Corvallis, Amerikai Egyesült Államok * Česka Lipa, Csehország * Darmstadt, Németország * Horsens, Dánia * Jarosław, Lengyelország * Kajaani, Finnország * Krosno, Lengyelország * Kassa, Szlovákia * Nagymihály, Szlovákia * Nyíregyháza, Magyarország * Orjol, Oroszország * Szombathely, Magyarország
|