A Márton Áron Szakkollégium környékén, ahol részképzősként megszálltam, gyakran láttam vonuló mentőkocsit és hallottam a mentők jellegzetes szirénáját. Talán ez ösztönzött arra, hogy felkeressem a debreceni mentőállomást, és interjút készítsek azzal az emberrel, aki Magyarország legnagyobb mentőállomását igazgatja.
A központba reggel nyolc óra táján érkeztem. Itt elég szívélyes, kedves fogadtatásban volt részem. Megtudtam, hogy a központot dr. Pápai György vezeti, távollétében pedig, dr. Újvárosi András. Szerencsémre mindkettejüket sikerült megismernem. Bevallom, kellemesen csalódtam. Arra számítottam először is, hogy amikor elmondom, hogy ki és mi vagyok, ráadásul, hogy honnan, akkor elküldenek „egy helyre”. Szerencsémre nem így történt. Mindketten készségesen álltak a segítségemre.
Igaz, hogy egy értekezlet miatt közel két órát vártam Pápai doktorra, de megérte.

BZ: Mióta működik Debrecenben a Mentő Szolgálat?
PGy: Körülbelül százhárom éve van mentőszolgálat igazából. Az első virágkarnevál azért jött létre igazából, annak idején Debrecenben, hogy támogassák a mentőszolgálatnak a létrejöttét. Az ebből befolyt összegből indult el a régi mentőállomás, a régi alap mentőszolgálat, ami akkor még lovas kocsiból állt, messze nem a mai gépjárművekből, de gyakorlatilag a mentőszolgálat e miatt a pénzgyűjtés miatt lett elindítva. 

BZ: Mennyit változott a mentősök munkaköre az utóbbi években? Gondolok itt arra, hogy pár éve nem a mentőszolgálat feladata a betegszállítás.
PGy: Gyakorlatilag két éve már nem mi végezzük a betegszállítást, ez azt jelenti, hogy tisztán csak a mentésre koncentrálhatunk. Csökkent ezzel a gépkocsiparkunk, a személyzet létszáma is csökkent, átkerültek magán betegszállító cégekhez, de azt gondolom, hogy így sokkal jobban lehet a mentésre koncentrálni, képzéseket szervezni, a gépkocsiparkot fejleszteni. Kevesebb autó van, így a főösszegből jobban tudunk kevesebb autóra költeni, jobban tudunk fejleszteni eszközöket, tudást, szaktudást. Ennek kapcsán azt gondolom, hogy letisztultak a feladatok. Mentőmentés, mentőszállítás és őrzött szállításaink vannak. Ez a három fővonal van most már, és én azt gondolom, hogy a mentőszolgálat valóban végezheti azt, ami a munkája, az igazi mentést, a mentő munkát. Egyébként egyre több az orvos nálunk, fölös nincs, mert sokan el is mennek a magasabb fizetés miatt akár külföldre is, ennek ellenére egyre több magas tudású mentőtiszt kollégát veszünk fel. Gyakorlatilag mindenre van szakápoló a régióban, és egyre több gépkocsivezetőt is szakápolónak képezünk ki.

Dr. Pápai GYörgy

BZ: Milyennek mondaná a mentők felszereltségét?
PGy: Itt Hajdú-Bihar Megyében kifejezetten jól állunk, persze mindig lehetne bőven jobb, de ettől függetlenül itt tizennégy esetkocsi van, plusz egy mentőhelikopter ebben a megyében. Debrecenben egy rohamkocsi, két esetkocsi plusz kiemelt mentőautók: 24 órás mentőautók, nappali mentőautók. Kifejezetten jól el van látva ez a város és a megye gépkocsiparkkal országos összehasonlításban is. A felszereltséget tekintve a mentőszolgálat biztosít nagyon magas színvonalú lélegeztető-gépeket, defibrilátorokat, EKG-kat, gyermekellátási eszközöket. E mellett alapítványi pénzekből, egyéb felajánlásokból, bálok bevételeiből próbálunk fejlesztéseket lebonyolítani és önkormányzati hozzájárulásokból is nagyon jól fel tudunk szerelni esetkocsikat. Azon kívül, hogy gyermek-mentőorvosi kocsi is elindult Debrecenben, elég professzionálisan felszerelt gépkocsi parkkal rendelkezünk.

BZ: Egy nap átlagosan hány riasztást kap a központ?
PGy: Napra lebontva ki tudjuk számolni. Közel hatvanezer feladatot végzünk el évente, ez azt jelenti, hogy másfél-két millió kilométert teszünk meg ebben a megyében. Kiemelt területek is vannak, ilyen Debrecen is. Általában Debrecenben ötven-hatvan feladatot végzünk el naponta.

BZ: Ön szerint a mentőzés szakma, munka vagy hivatás?
PGy: Igaz, hogy azok, akik a fizetésünket rakják össze, azt mondják, hogy hivatás, merthogy az emberek hivatásból űzik ezt a munkát, nagyon alacsony összegért dolgoznak a bajtársaim, meg mindannyian. Elsősorban a hivatásszeretet, a szakmaszeretet, a hivatástudat tartja össze ezt a csapatot, ezt a társaságot. Akit megfertőz a mentőzés, ez a fajta munka, azt szinte nem lehet elüldözni innen.

BZ: A fiatalok mennyire érdeklődnek ez után a hivatás után?
PGy: Érdekli. Sokan jönnek hozzánk, jelentkeznek dolgozni, egyébként sok kollegánk fiatal, egyre fiatalabb a csapat, sokan orvos-mentőtiszti helyek kapcsán nagyon sok fiatallal bővült, huszonegynéhány éves fiatalokról van itt szó, de a gépkocsivezetői szinten is egyre több fiatal kerül be a rendszerbe. Az átlagéletkor folyamatosan csökken.

BZ: Nevezhetjük-e „hiánycikknek” a mentőst?

PGy: A mentőorvosi szakma terén egyértelműen hiány van Magyarországon, egyébként vannak mentőtiszti státuszaink, amire például: Szolnok Megyében nem tudunk embert szerezni. Kénytelenek vagyunk túlórában megoldani, hogy az esetkocsijaink tudjanak futni. Tudnánk felvenni még embert, mentőtiszteket, de egyébként ápolókkal, gépkocsivezetőkkel jól el vagyunk látva, ott van többszörös túljelentkezés is, tehát tudunk egy ilyen „kútból”, háttércsapatból válogatni, kiválasztani azt, aki a legmegfelelőbb.

BZ: Mit kell tennie annak, aki ma Magyarországon mentőn szeretne dolgozni?
PGy: Először is gépkocsivezetőként táv-egy vizsgával kell rendelkeznie, lehetőség szerint C-s jogosítvánnyal, B-s jogosítvánnyal, de most már inkább a C felé hajtunk, többéves gyakorlattal és érettségivel kell rendelkezni a kollegáknak. Mentőápolóként szintén érettségi, jó ha van valamilyen egészségügyi képzése, de ez nem alapfeltétel, legyen elhivatottsága, legyen tudása, a felvétel előtt kikérdezzük a jelentkezőket. Előszűrő van egészségügyi képzettségből. A mentőtiszteknek a főiskolát végzett kollegákat vesszük fel. Mentőorvosnak pedig az orvosi egyetemet végzett kollégákat.

BZ: Mekkora területet szolgál ki a központ? Csak Debrecent, vagy a környező településeket is?
PGy: Maga a debreceni mentőállomás Debrecent és a körzetében lévő településeket, körülbelül kétszázhetvenezer embert lát el. Megközelítőleg ötszázezer fő él Hajdú-Bihar Megyében. Viszonylag jó a mentőállomás ellátottsága és esetkocsi lefedettsége. Annyiban más a debreceni mentőállomás, hogy innen a rohamkocsi az egész régióba megy, Szolnok- és Szabolcs Megyébe is. Kiemelt mentőkocsikon szakorvosok dolgoznak. Itt van még ugye a helikopter, a gyermekorvosi kocsi, mely debreceni központú, de más régiókba, akár az észak-magyarországi régiókba is átmegy, hogyha kell és Budapestre is elkíséri a gyermekeket vagy elvisz betegeket, égetteket például, tehát helyi, de regionálisan szolgálatba vethető egységekkel rendelkezünk.

A rohamkocsi vagy ismertebb nevén a RoKo elölről...

...és belülről

BZ: Magyarországon jár-e valamilyen szociális kedvezmény, támogatás?
PGy: Nem jár, csak annyi van, hogy a mentőkocsi vezetőknek korkedvezményes nyugdíjlehetőségük van, attól függően hány évet dolgoztak. Jó lenne, ha a mentőápolók is megkapnák ezt a lehetőséget, hiszen el lehet képzelni, hogy valakinek hatvan-hatvankét évesen kell lecipelnie egy százhúsz kilós embert, sajnos ez már nem fog úgy menni, mint egy fiatalembernek. Mindig is célja volt a Mentőszolgálatnak, hogy elérjen ilyen és ehhez hasonló kedvezményeket, de eddig nem jutottunk még túl sok sikerre.

BZ: Debrecenben működik valamilyen mentős képzés?
PGy: Igen működik. Az egyetemen például: orvostanhallgatókat képzünk ki, egyszerre több évfolyamot is, kezdve az elsőéveseket negyed- és ötödéveseket. Hatodéven van képzésünk több évfolyamon, angol és magyar nyelven. A főiskolán mentőtiszteket oktatunk négy éven keresztül. Itt Debrecenben összesen négy osztály indult az elmúlt másfél évben a szakápoló-képzésen, tehát rengeteg a szakápolót tanítunk itt, regionálisan ez tíz osztályt jelent, nagyon nagy létszámú osztályt. Gépkocsivezetőket is képzünk, nem csak az ápolókat, tehát egy igen komoly szakmai munka folyik. Az embereinket folyamatosan vizsgáztatjuk, az egész állomány szülészet-méhészetből és gyerekellátásból vizsgázik, amellett egy gyors forgószínpadszerű, gyors, pörgős képzési rendszert dolgoztunk ki.

A MOK (mentőorvosi kocsi) és a tömegbaleseti egység

BZ: Valamilyen továbbképzésre van-e lehetőségük a mentős kollégáknak?
PGy: Persze. Ez a továbbképzés egy ilyen frissítő képzés, az amerikai forgószínpadszerű képzési modell, amit alkalmazunk, gyakorlati- és elméleti képzésekkel, illetve a mentőtiszteknek és –orvosoknak szervezünk minden hónapban nagyon komoly képzéseket. Budapestről jönnek oktatók, a különböző egyetemekről is. Az oxiológia különböző tárgyköreit dolgozzuk fel, esetmegbeszélések vannak, problémafelvetések, tanfolyamok. Most éppen egy öt napos gyerekellátási programnak van vége, ahol neves előadók tartották az előadásaikat.

BZ: Végezetül mit mondana azoknak a fiataloknak, akik mentősök szeretnének lenni?
PGy: Jöjjenek, várjuk őket szeretettel, jelentkezzenek nálunk, akkor meglátjuk, ha ambiciózusak és szeretnének itt a Mentőszolgálatnál dolgozni és megvan a papírjuk hozzá, mi megtudjuk adni a lehetőséget hosszabb rövidebb időn belül, hiszen van egy futuáció, amin belül időről időre veszünk fel ápolókat, gépkocsivezetőket. Ha pedig magasabb célok vannak, akkor pedig tanuljanak és legyenek mentőtisztek, mentőorvosok.
Az interjú után Pápai György doktor jóvoltából megtekinthettem a mentőállomás egyik büszkeségét, a „roko”-t vagy ismertebb nevén a rohamkocsit.

kelt 2010. március 8.